A jó pleasure lónak szabad mozgása van, felépítésének megfelelő lépéshosszal. Mozgása mérsékelten térölelő, kis erőkifejtéssel. Kiegyensúlyozott, szabad mozgással rendelkezik, miközben korrekt jármódot mutat be a megfelelő iramban. A mozgás minősége és a jármódok folyamatossága a fő szempontok közé tartozik. A fejét és a nyakát elengedett, természetes pozícióban kell tartania, a tarkója egy vonalba esik a marjával vagy csak kismértékben van felette. Orrvonala nem lehet a függőleges mögött, a megfélemlítés látszatát keltve, és nem nyújthatja túlságosan előre orrát, az ellenszegülés látszatát keltve. Orrvonala egy kissé a függőleges előtt kell hogy legyen, füljátéka pedig a figyelmét kell hogy elárulja. Megfelelően laza száron kell lovagolni a lovat, finom kontaktussal és kontrollal. Az átmeneteknél készségesnek kell lennie, és finoman kell reagálnia. Iramfokozásnál a folyamatosságnak nem szabad megszakadnia. A legjobb értékelést a szabad mozgású, kiegyensúlyozott és készséges ló érdemli, amely megjelenésében is egy jó kondícióban lévő, igen kényelmes lovaglású lónak hat. A lovakat – koruktól függően – egykezes vagy kétkezes szárhasználattal egyaránt lehet lovagolni. Kétkezes szárhasználat esetén a szárak végeinek a ló nyakának ellentétes oldalán kell lennie. A lovas kezeinek a nyeregkápa közelében kell lenniük, és oldalirányban a nyeregszarvtól 10 cm-rel távolabb nem tarthatja. A lovas kezeinek mozdulatlannak kell lenniük vagy csak korlátozott mértékben mozoghatnak. A verseny az előadás módja, a ló kondíciója és felépítése alapján kerül elbírálásra. A lovakat mindkét kézre kell lovagolni mindegyik jármódban, hogy képességeiket minden módon bizonyítani lehessen. A bíró belátása szerint kérheti a versenyzőktől a lépést, ügetést (jog) vagy vágtát jobb vagy bal kézre egyaránt. A bíró kérheti az összes vagy az első tizenkettő versenyzőtől az iramfokozást ügetésben, de nem kérheti több mint tizenkettő lovastól az iramfokozást vágtában. Iramfokozás esetén is tanügetni kell. A lovaknak könnyedén kell tudniuk hátralépni, és nyugodtan kell tudniuk állni. A másik lovas megelőzése megengedett és nem szabad büntetőponttal illetni mindaddig, amíg helyesen, jó iramban és ütemben mutatja be feladatát a versenyző. A bíró kérheti a versenyzőket, hogy forduljanak meg (a fordulatot a faltól befelé kell elvégezni). Lépésben vagy ügetésben a bíró utasítására kell a fordulatot végrehajtani, vágtában a bíró ezt nem kérheti. A bíró a fent említett feladatok bármelyikét kérheti bármelyik versenyzőtől, másmilyen feladat végrehajtását nem kérheti. A bíró nem kérhet lóról való leszállást, kivéve, ha felszerelést szeretné megvizsgálni. A lovakat laza, lógó száron vagy enyhe kontaktussal kell lovagolni, a ló ellenállása nélkül.

Az alábbi hibákat a hiba mértékének megfelelően kell pontozni:    Túlzott gyorsaság (bármely jármódban)   Nem helyes lábra történő vágta   A jármód megszakítása (beleértve azt is, ha nem lép a ló, amikor a bíró lépést kért)   Túlzott lassúság bármelyik jármódban, a lendület elvesztése (a jármód mesterséges képet mutat)   A versenyző nem vált az adott jármódba, amit a bíró kért (az egyik jármódból a másikba való átmenet esetén a túlzott késedelemért büntetőpont jár)   A ló vagy a nyereg megérintése a szabad – szárakat nem fogó – kézzel.   A ló túl magasan hordja a fejét   A ló túl alacsonyan hordja a fejét (a ló füle hegye alacsonyabban van mint a mar)   A ló tarkója túlzottan megtörik és ezáltal az orrvonala a függőleges mögé kerül   A ló túlzottan kinyújtja előrefelé az orrát   A ló tátogása   Megbotlás, botladozás   A sarkantyú használata a heveder előtt   A ló lomhának, lehangoltnak, letargikusnak, soványnak, megviseltnek vagy túlzottan fáradtan tűnik.   Gyors, szaggatott vagy elaprózott jármód.   A szárak annyira hosszúak, hogy a finom kontaktus megszűnik.

Hibák, amelyek kizárást vonnak maguk után, kivéve a novice amatőr és novice youth osztályokban, ahol csak hibának minősítendő, de nem von kizárást maga után és a hiba súlyának megfelelően kell pontozni:

A ló túl alacsonyan hordja a fejét (a füle hegye folyamatosan alacsonyabban van a marjától)   A ló tarkója túlzottan megtörik és ezáltal az orrvonala tartósan a függőleges mögé kerül