KIRÁLYOK SPORTJA - A SPORTOK KIRÁLYA A LOVASPÓLÓRÓL     Egy játék, amely Ázsia magasföldjein, Anglia előkelően zöldellő rétjein, Argentína stadionjaiban és Amerika pólóklubjaiban egyformán népszerű. Egy játék, amely már kétezer éve izgalomban tartja az embereket. Uralkodók és hadvezérek kedvenc időtöltése, beleértve a walesi herceget és két fiát, de népi sport is, Indiától Anglián át Argentínáig.     Ha a végletekig leegyszerűsítjük, a lovaspóló nem áll többől, mint két lovascsapatból, egy stopperórából és egy labdából. Valójában azonban a világ egyik legösszetettebb, legizgalmasabb játékáról van szó. De vajon mitől ilyen különleges a póló, s minek köszönheti a különleges presztízst? II. DÁRIUS ÉS NAGY SÁNDOR Lovaspóló, Fotó: RedDot     Ismereteink szerint a póló a világ egyik legősibb csapatjátéka. Nem maradt fenn dokumentum arról, hogy mikor ért pólóütő először labdához, ám valószínű, hogy nomád barbárok játszhatták először a játék elődjét - melyben a labdát nemritkán a legyőzött ellenség feje helyettesítette. (Kazahsztánban a mai napig is játszanak a pólóhoz erősen hasonlító játékot, ahol a feladat egy kecsketetem eljuttatása a célzónába.) Feltehetően a könnyűlovasság terjedése a Perzsa-fennsíkon, Kis-Ázsiában, Kínában és az indiai szubkontinensen hozta magával e lovas játék terjedését is. Más szakértők szerint a póló születése a perzsa törzseknek tulajdonítható, valamikor II. Dárius uralkodása előtt, vagyis az i. e. VI. században. Az mindenesetre tény, hogy a perzsa irodalom és művészet a leggazdagabb forrásunk a lovaspóló történelméről, s hogy II. Dárius és Nagy Sándor levelezésében is számos utalás található e sportra. Megint más tudósok szerint a kínaiak (illetve a mongolok) játszották először ezt a játékot, s tény, hogy Kínában évszázadokon át ez volt a császárok kedvenc időtöltése. Valószínűbb azonban, hogy a kínaiak azoktól a perzsa nemesektől tanulták a pólót, akik az arab invázió elől menekültek Kínába. Mindenesetre a lovaspóló több mint húsz évszázadon át Ázsia uralkodóinak kedvence maradt - a nemes urak és harcosok mellett még királynők is játszották Japántól Egyiptomig, Indiától Konstantinápolyig és Tibetig. Maga a póló név is a tibeti pulu szóból ered, mely fűzfagyökeret jelent - ebből faragták a tibeti lovasok a pólólabdát. A PÓLÓ INDIÁBAN - A MODERN SZABÁLYOK     A lovaspóló második "megszelídítése" mintegy százötven éve kezdődött Indiában, amikor a gazdag hercegek rájöttek, e játékban milyen nagyszerűen bemutathatják lovas tudományukat. Nyugatra mindenesetre Manipuron, India északkeleti államán keresztül jutott el. A történelmi feljegyzések szerint a Manipurban állomásozó bizonyos Pemberton kapitány figyelt fel erre a különleges sportra a XIX. század harmincas éveiben, s feljegyzéseket is készített róla. Sherer hadnagy 1859-ben megalapította az első indiai pólóklubot, s tíz évvel később megjelent az első összefüggő szabálygyűjtemény a játékról. Lényege: a lovaspólót két négytagú csapat játssza lóhátról. Mindkét csapat arra törekszik, hogy a körülbelül nyolc centiméter átmérőjű, száznegyven gramm súlyú labdát minél többször az ellenfél kapufái közé juttassa bambusz- vagy üvegszálas nyelű és keményfából készült fejű ütőjével, az úgynevezett malettel. A játék általában 4-6 részből, úgynevezett chukkerből áll. Ha a mérkőzés döntetlennel végződik, az utolsó chukkert addig hosszabbítják, amíg valamelyik csapat gólt nem szerez. A jégkoronghoz hasonlóan a lovaspólóban is a tiszta játékidőt számolják. Az órát a szintén lovon ülő bírók (az úgynevezett umpirék) minden sípszavára megállítják (ha kimegy a labda, ha valaki hibát - úgynevezett faultot - követ el, vagy ha valamelyik ló megsérül). A csapatok minden gól után térfelet cserélnek, és a játék középről folytatódik. A játék menetét - ugyancsak lóhátról, a játéktér két felén osztozva - a két bíró ellenőrzi. A játékvezető a játéktéren kívül tartózkodik, és az a feladata, hogy a két umpire között esetleg felmerülő vitás kérdésekben döntsön. AZ ANGOL ELIT SPORTJA Károly herceg, brit trónörökös, Fotó: RedDot Akárki volt is az első, aki megfigyelte az indiaiak játékát, annyi bizonyos, hogy az angol telepesek és katonatisztek kezdték játszani, s 1869-ben már odahaza, Aldershotban is megrendezték az első mérkőzést a 10th Hussars (huszárok) és a 9th Lancers (lándzsások) között. Az 1870-es években a hazatérő tisztek alapították meg a szigetországban a lovaspólósok Hurlingham Póló Társaságát, mely azóta is a játék irányító szervezete, s 1874-ben adta ki első szabályzatát. Ettől kezdve az egész Brit Birodalomban hihetetlen gyorsasággal terjedt el a lovaspóló. Nem véletlen, hogy pólózni a mai napig kiváltságot jelent. Angliában némi túlzással királyi sarjnak vagy legalábbis arisztokratának kell lenni ahhoz, hogy a legjobb pólótársaság tagja lehessen valaki. Egy pólólecke óránként száz angol fontba kerül, ám nem elég a pénz, társasági rang szükségeltetik ahhoz, hogy bejusson az ember e kiválasztott körökbe. Hacsak nem úgynevezett "bérgyilkos", vagyis Dél-Amerikából meghívott vérprofi játékos, akit azért hoznak át Angliába, hogy fenntartsa a játék színvonalát. Ha valaki csupán szemlélődni kíván, annak nincs akadálya - elsősorban húszas éveik elején járó, rövid szoknyás, harcedzett hölgyek (úgynevezett Chukka Chickek) rajzanak a pálya körül, s mindent megtesznek, hogy felhívják magukra egy-egy játékos figyelmét. Különösen így van ez a Cartier International mérkőzés Chinawhite sátránál, ahol Harry herceg, a legnagyobb "Chukka Chick mágnes" szereti idejét tölteni. Ha pedig valaki saját pólócsapatot szeretne, ez csupán pénz kérdése. A londoni futballklubok és Formula-1-es versenycsapatok tulajdonlása mellett ez az egyik legköltségesebb hobbi Angliában - akár évi hárommillió fontot is felemészthet. Tény azonban: a nyári pólószezont egészen Erzsébet királynőig bezárólag minden brit boldogan várja. ARGENTÍNA, A LOVASPÓLÓS NEMZET     Mára mégsem a ködös Albiont, hanem a napfényes Argentínát tartják a világ vezető lovaspólónemzetének - pedig ide is az angolok hozták be a sportot 1877-ben. A számos pólófarmmal (ottani nevén estanciával), a világ legkiválóbb játékosaival és a lovak szinte imádatba hajló szeretetével büszkélkedő ország a lovaspóló paradicsoma. Errefelé a pólót nem csupán sportnak, hanem egyenesen művészeti ágnak tekintik, s a legnagyobb becsben tartják. Az angolokon kissé mosolyognak is, úgy tartják, annyira elkényeztetik a lovaikat, mintha azok kisgyerekek lennének. Argentínában a ló nem házi kedvenc, hanem nemes állat, amelyet túlzott kényeztetéssel ideges, engedetlen és hiperérzékeny primadonnává lehet zülleszteni. Nem véletlen, hogy a legjobb pólópónikat itt tenyésztik - s azért nevezik őket így, mert kezdetben nem haladhatták meg a százötven centis magasságot. Ma már százhatvan centi az előírt magasság, e fölött tekintik a pólópónikat túlságosan ormótlannak és lomhának. Többségüket Argentínából és Uruguayból exportálják mindenhová, hisz itt tenyésztik a legrugalmasabb és legfürgébb állatokat. AMERIKA A NYEREGBE SZÁLL     1876-ban egy bizonyos James Gordon Bennett, a The New York Herald kiadója és korának nagy kalandora megnézett egy hurlinghami lovaspólómeccset. Annyira lenyűgözte a játék, hogy azonnal elhatározta: meghonosítja az Egyesült Államokban is. Hamarosan a keleti parttól Dél-Karolináig mindenütt magán-lovaspólóklubok virágoztak Amerikában. A Harvard Egyetem az 1880-as években alapított pólócsapatot, s hamarosan követte példáját a Yale is, hogy a két egyetem rivalizálása a pólópályán is folytatódjon. A XX. század elején már az USA hadseregében is hozzátartozott a póló a lovasság kiképzéséhez. A Long Island-i Meadow Brook Polo Club mérkőzéseit háromszázezres tömegek látogatták. Louis B. Mayer filmmogul és maga Walt Disney is lelkes pólójátékos volt.     Láthatjuk tehát, hogy a perzsa törzsek egykori játéka mára az egész világon népszerű, elit sporttá vált. Magyarországra gróf Andrássy Géza hozta el a millennium évében, s a II. világháborúig nagyon sokan űzték - volt idő, amikor a Margitszigeten is lehetett lovaspólózni. 1936-ban a berlini olimpián is szerepelt, s a magyar csapat igen jó eredményt ért el benne. Éppen ezért volt különleges esemény, amikor 1998-ban Etyeken - Herend támogatásával - megnyílt a La Estancia Lovaspóló Klub, mely egy nemes hagyományt folytat tovább Magyarországon. Mert minden ellenkező híreszteléssel szemben: lovaspólózni azért nem csak királyoknak lehet. Zöldi Gregely