Díjugratás

Az ugratáshoz magabiztosságra, ritmusérzékre és egyensúlyra van szükség.Ha ezeket már megfelelő szinten birtokoljuk, akkor megprobálkozhatunk az ugrató sportokkal. A díjugratás különböző jellegű versenyeket kínál: azoknak, akik csupán kedvtelésből űzik , de azoknak is, akik a siker után áhítoznak. Forrás: http://www.shp.hu/hpc/hpc_member.php?azonosito=barbi&oldalkod=1107892382 Szabályok  Ugratásra akár (sport)csarnokban, akár a szabadban is sor kerülhet. Minden versenyhez új pályát (parcours) építenek: csak az úgynevezett Derbyket – így a hamburgit, hicksteadit tartják mindig ugyanazon a pályán. A Derby Bank (sánc) és a hicksteadi Devil’s Dyke (ördöggát) a világ leghíresebb akadályai.  Klasszikus díjugratásnál az első körben a hibákat; a második, rövidített körben a többnyire magasabb ugrások alatt elkövetett hibákat és az eredmény eléréséhez szükséges időt mérik. Sok variáció létezik: az időre történő versenyzésnél az indulástól eltelt időt mérik; az ugróképesség vizsgálatához- elsősorban a falat- apránként emelik. Egyes versenyeken a lovas megválaszthatja, milyen sorrendben ugorja át az akadályokat stb…A büntetőpontok egységesek: négy pont levonás jár a lés leveréséért, három az első engedetlenségért(ha a ló megmakacsolja magát, vagy ellovagol az akadály mellett), három a másodikért, a harmadik engedetlenségért kizárják a versenyzőt. Az első és a második engedetlenségért is 3-3 hibapont jár... a harmadikért kizárják a versenyzőt. Bár szakadó esőben és kisebb tengerben azt hiszem nem is váárhatjuk el a lótól, hogy ugrojon... (persze, ameddig csak szemerkél, vagy kevésbé esik, és csak kicsit van felázva a talaj, meg lehet kockáztatni, de ilyen időben, mint ami a képen van...) Akadályok  Sokféle akadály létezik, így magas és távolugró, lépcsőzetes ugrató (alul helyezkedik el a legalacsonyabb rúd), párhuzamos ugrató vagy oxer (az elülső és a hátulsó rúd egyforma magas) és „disznóhát” (a középső rúd magasabb). Az alacsony akadállyal kombinált vagy anélküli vizesárokhoz hosszan elnyújtott ugrás szükséges. A vizesárkot gyakorta helyezik akadály elé. Az akadályokat sok fantáziával alakítják ki, és gyakran kimondottan az adott versenyre utalnak.   A Pálya  Sok múlik a pálya építőinek képességein. Úgy kell kialakítania a pályát, hogy a nézők számára szórakoztató legyen a látványosság, mind kezdő, mind pedig ló és lovasa számára is kihívást jelentsen, és izgalmas versenyt tegyen lehetővé. A pálya nem lehet túl egyszerű, de túl nehéz sem.   Ló és lovasa képességeit az építő bátorságot, és pontosságot igénylő akadályokkal teheti próbára. Magas ugratás például, melyhez helyes elugrás szükséges, közvetlenül egy távolugrás után következhet, melynek során a ló kinyújtózik és felgyorsul.  Ugratás előtt a lovasok végigjárhatják a pályát, így alkotnak képet az akadályokról és a verseny lefolyásáról - megfigyelhetik, hogyan tudnak időt megtakarítani, hol kell felgyorsulni vagy lassítani, stb… Ha két akadály között hat vágtaugrásnak van hely, időnyerés céljából öt vágtaugrással is lehet próbálkozni.