A quarter horse közepes, 155-160 cm bottal mért marmagasságú, rendkívül jól izmolt, nemes megjelenésű lófajta. Feje nemes, a széles tarkó jó öntartást biztosít.

Volt egyszer egy vadnyugat... És nem csak a filmen. Az állandóan változó divattal a westernlovaglás egyre terjed egész Európában, s benne Magyarországon is. Ma már a legkevésbé sem csodálkozik bárki, ha akár a különféle lovasrendezvényeken, akár csak a mezei és erdei utakon feltűnik egy lovascsoport széles karimájú kalapban, farmerben és kockás ingben, mintha csak egy vadnyugati filmből léptek volna elő. A westernlovaglás életforma. Egyre többen választják, természetesen azok közül, akik ezt az egyáltalán nem olcsó sportot megengedhetik maguknak. Történet Az Újvilág meghódításakor az európai méretekhez képest hatalmas távolságokat lóháton megtenni csak nagyon kényelmes, biztos nyeregben, fegyelmezett, jól idomított lovakkal lehetett. Ezt a praktikumot szolgálta a magas kápájú westernnyereg, a széles talpallójú kengyel, az elengedett, laza kantárszár, a nyugodt, fegyelmezett, gazdája minden mozdulatára engedelmesen figyelmes lóval. Az egykori lovas cowboyok mindennapos munkája, amely nem kis ügyességet is követelt, mai korunkban sporttá nemesedett, és kialakult a Nemzetközi Lovasszövetség keretén belül egy új sportág, a westernlovaglás. A speciális sport speciális lovat kíván... A westernlovaglással együtt így terjedt és terjed el egy speciális lófajta, a quarter horse. A fajta eredete az 1660-as évekre nyúlik vissza. A spanyol hódítók az Újvilágba természetesen lovakat is vittek magukkal. Ezek a lovak kereszteződtek a kontinensen talált egyéb lovakkal, de a gyorsaság fokozására az angol megszállás után angol telivéreket is felhasználtak. A hatalmas marhacsordák mellett dolgozó cowboyok lovaiktól megkövetelték a gyorsaságot, a fordulékonyságot, a kitartást és a feltétlen engedelmességet. Ezek a pásztorok szabad idejükben lovaik képességének kipróbálására rendszeresen rendeztek rövid távú, egynegyed mérföldes (quarter) versenyeket, és az ilyen versenyeken eredményes lovakat a későbbiekben törzskönyvezték. Innen ered a fajta neve: quarter horse = egynegyed mérföldes ló. A fajta és a tenyésztés a modern korát 1940-től számítják, amikor megalakult az American Quarter Horse Association, amely a fajta tenyésztését szigorúan szabályozta, zárt törzskönyvet vezetett be, és a tenyésztés mellett megkezdte a westernlovaglás mint új sportág és szabadidő-lovaglási stílus népszerűsítését is. Ettől kezdődően úgy a fajta tenyésztése, mint a western lovaglási stílus világhódító útra indult és példátlan karriert futott be. A quarter horse ma már a világ egyik legelterjedtebb lófajtája, mintegy 2 millió törzskönyvezett egyeddel rendelkezik. Mik azok a tulajdonságai, amelyek ilyen viszonylag rövid idő alatt ennyire népszerűvé tették? A feltétlen megbízhatóság, könnyű kezelhetőség és idomíthatóság, a kiváló idegrendszer, a hatalmas szervezeti szilárdság és nem utolsósorban a divat. Megjelenés A quarter horse közepes, 155-160 cm bottal mért marmagasságú, rendkívül jól izmolt, nemes megjelenésű lófajta. Feje nemes, száraz, a széles tarkó jó öntartást biztosít. Szemei kinnülőek, nagyok, kifejezésteliek, bizalmat sugároznak. Erős állkapcsa, a terjedelmes rágóizomtájék jó takarmányfelvevő képességre utal. Nyaka középhosszú, egyenes, jói izmolt, egyenes, kissé mélyen illesztett. Marja nem kifejezett, de hosszan hátba nyúló, a nyereg részére jó fekvést kínál. Háta közepesen hosszú, izmos, feszes. Mellkasa mély, dongás. Lapockája igen jól izmolt, félvéres szemmel meredeknek mondható. Ezért hosszabb távon nem szívesen üget, hanem inkább könnyedén, puhán vágtázik. Vágtája nagyon kényelmes, kellemes érzést nyújt. Fara rendkívül terjedelmes, igen jól izmolt, minek következtében az egész ló kissé túlnőtt benyomást kelt. Combjai is rendkívül izmoltak és hosszúak, minek következtében a széles, kissé nyitott csánkok mélyen helyezkednek el, ami az egész lónak egy sajátos "farmotoros" jelleget ad. Nem is csoda, mivel ha megnézzük egy-egy versenyen a perdülést, a hirtelen megállást, irányváltoztatást, a fizikában nem túl gyakorlott ember is egy pillanat alatt ráérez, micsoda hatalmas terhelést kell ezeknek a hátulsó végtagoknak kiállniuk. És bírják! Izületeik acélosak, csontjaik szilárdak, patáik kemények, szabályosak. Színük többnyire pej, fakó vagy sárga, de viszonylag nagy gyakorisággal találunk közöttük tarkákat is. A tarka színűeket külön egyesületben az American Paint Horse Association keretében törzskönyvezik és tartják nyilván. Ez a nagyon népszerű paint horse bár tulajdonképpen nem önálló fajta, hanem a quarter horse-nak egy szín szerint elkülönített változata, elkülönült törzskönyve révén a legjobb úton halad az önálló fajtává válás útján. A paint horse nem tévesztendő össze a szintén amerikai eredetű appaloosával. Ez utóbbi fajtát az Amerikában bennszülött Nez Percé indiánok tenyésztették ki a spanyol hódítók Amerikába behozott lovaiból. Jellegzetességük a különleges párductarka szín, amely színű lovakat ma is előszeretettel emlegetnek "indián" lovakként. Alkati és belső tulajdonságaikban ezek a lovak rendkívül szoros hasonlóságot mutatnak a quarter horse-okkal, ami nem is csoda, hiszen a közös eredet és használat során alakultak ki ezek, de jellegzetes színeződésük megkülönbözteti és rendkívül kedveltté, s ezáltal igen drágává teszi őket.